A keménységvizsgálat egy módszer az anyag kemény tárgy általi benyomódással szembeni ellenállásának kimutatására. Az anyagok mechanikai tulajdonságainak vizsgálata kategóriájába tartozik. A keménységi értékeket a bemélyedés méretének mérésével számítják ki. A gyakori mértékegységek közé tartozik a Brinell-keménység (HBW), a Rockwell-keménység (HRC) és a Vickers-keménység (HV), amelyek mindegyike különböző behúzó- és teszterő-kombinációknak felel meg.
A vizsgálati módszereket főként behúzási és rugózási módszerekre osztják. A bemélyedési módszerek közé tartozik a Rockwell keménységvizsgálat (gyémánt kúp vagy acélgolyós behúzó segítségével a bemélyedés mélységének mérésére), a Brinell keménységvizsgálat (a bemélyedés átmérőjének mérésére keményfém golyós behúzó segítségével) és a Vickers keménységvizsgálat (négyzet alakú piramis alakú gyémánt behúzó segítségével az átló hosszának mérésére). A Leeb keménységi teszt által képviselt Springback módszerek az ütközésmérő visszapattanási sebessége alapján számítják ki a keménységet. Ez a módszer megköveteli a hőmérséklet, a bemélyedés távolságának és a felületi érdesség szabályozását, és megfelel az olyan szabványoknak, mint a GB/T 230.1 és az ISO 6508, többek között a hazai és nemzetközi előírásoknak.
Az anyagtudomány fejlődésével a keménységvizsgálat fokozatosan szabványosított rendszert alkotott. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) egymás után kiadott olyan alapvető szabványokat, mint az ISO 6506 (Bruce) és az ISO 6508 (Rockwell), míg hazám egyidejűleg nemzeti szabványokat, például GB/T 4340.1 (Vickers) dolgozott ki a vizsgálati eljárások és a berendezések kalibrálási követelményeinek szabványosítására.
